Prológus

  Elegem van, nem bírom tovább. Nem tudom elviselni, hogy bárkivel szembe megyek az utcán vagy a suliban, mindenki csak a bátyámról tud kérdezősködni. Oké, értem én, hogy híres meg minden és én meg a testvére vagyok és ezzel én is az lettem, de velem senki sem törődik. Mintha én nem is léteznék. Csak egy újság lennék, ahonnan megtudják a bátyám mocskos titkait. Én sosem akartam, hogy ilyen életem legyen... Normális akartam lenni, akire azért figyelnek fel, mert szép vagy tehetséges, nem azért mert egy híresség testvére. Hát ez az élet már nem lehet az enyém. Milyen buta vagyok, még be sem mutatkoztam Zoey Malik vagyok, gondolom leesett, hogy ki a tesóm. Igen. Zayn Malik az, a híres Brit banda egyik tagja. 18 éves vagyok, Bradfordban élek a szülemimmel, néha pedig meglátogatom Zaynt Londonban, de ez az elmúlt egy évben nem történt meg. Nem azért mert én nem akartam, ha nem mert a drága testvéremnek nem volt rám ideje...Haragszom rá, mert elfelejtett. Haragszom, mert nem vigyázz már rám. Haragszom, mert nincs mellettem és haragszom, mert tönkretette az életem.
  Amikor az X-factorba jelentkezett, nagyon boldog voltam, hiszen ki nem akarná, hogy a bátyja álma teljesüljön. Hát én akartam, mindenben segítettem neki, mindig mellette voltam, amikor csak szüksége volt rám. És én most azt érdemlem, hogy egy hónapban egyszer felhív 5 percre és kész. Hát nem én nem ezt érdemlem...Hiányzik a bátyámmal tötött idő, szeretnék mellette lenni, talán úgy jobban telnének a napjaim, nem lenne ennyi kérdezősködés. Na tessék, csak rá kellett gondoljak és már jön is egy sikítozó csaj.
  - Te vagy Zoey, Zayn Malik huga?-kérdezte izgatottan a kicsi lány. Nem tudom elmondani, hogy ebben a három évben hányszor kaptam már meg ezt a kérdést és, hogy már mennyire unom.
  - Igen én vagyok.-mosolyogtam rá, hogy ne mondja, hogy milyen paraszt vagyok vagy hogy nem örülök a tesóm sikerének. Én örülök, csak nekem is kéne egy kis nyugalom.
  - Adnál egy autógramot?
  - Persze.-elvettem tőle a lapot és alláfirkantottam.
  - Köszönöm.-mosolygott továbbra is mint a tejbetök.
  - Szia!-integettem neki, majd gyorsan haza is siettem, hogy ne legyen még egy ilyen szitum, hiszen most kezdődik a nyár. 
  Remélem anyáék megengedik, hogy elmenjek egy kis időre ebből a városból. Akárhol jobb lenne mint itt. Vagy legalább a bátyámhoz, hiszen több mint egy éve nem láttam. Megálltam a házunk előtt majd beléptem az ajtón, ledobtam a Conversem és bejebb léptem.
  - Megjöttem.-kiáltottam, de semmi válasz. Vajon hol vannak?- Van itthon valaki?-semmi, szóval egyedül vagyok. Úgy látszik senkit sem érdekel, hogy hogyan is sikerűltek a vizsgáim. De már megszoktam.
  Felmentem a szobámba. Majd megkerestem a Laptopom és felnéztem, hogy mi új történt a Twitter-en. Hát megint kaptam egy csomó üzenetet és lett pár új követőm is...várjunk csak, kaptam egy üzenetet Zayntől is.-csillant fel a szemem.
  "Szia hugi. Ha megkapod ezt az üzenetet, hívj.Fontos"
  Hát jó más választásom nincs, fel kell hívjam. Vajon mi lehet ilyen fontos? Vajon találkozni akar? Ha igen senki nem érdekel az első gépre felülök és már ott is vagyok. Előkotortam a telóm és felhívtam, nem vette fel. Hát ez nem lep meg. Hiszen amikor hívom sosem veszi fel. Pedig most azt mondta, hogy fontos. Aha. Látom én milyen fontos. Lefeküdtem az ágyra és először csak gondolkoztam, majd álomba merűltem.
  Az édes álmomat a telóm zavarta meg. Ki a fene lehet az? Ki nem hagy aludni? Felemetem a telóm és Zayn vigyorgott rám. Azonnal felvettem.
  - Szia hugi.-szólt bele, a hátérből pedig írtó nagy ricsaj hallatszott, szóval a fiúkkal van.
  - Szia, Zayn.-szóltam bele kómás hangomon.
  - Bocsi. Felkeltettelek?
  - Igen, de nem gond. Hívtalak, de nem vetted fel. Mi az a fontos dolog amit el kell mondanod?
  - Igen tudom, csak...Niall egyél már hallkabban nem hallom a hugom...-hát igen most sem velem foglalkozik. -Bocsi csak Niall...szóval anya és apa, nem rég hívott fel és azt mondták, hogy szerintük már elég nagy vagy ahoz, hogy elköltözz tölűk és azt szeretnék...Louis fejezd be...azt szeretnék ha hozzám költöznél Londonba.-mondta ki végül.Mi? Hozzáköltözni? Csak álmodom? Vagy tényleg azt akarja, hogy oda költözzek?- Zoey ott vagy, meg?
  - Ja, igen.Bocsi, de nem értettem jól, mit is mondtál?
  - Azt, hogy jösz hozzám Londonba.
  - Úristen, szóval mégis jól értettem....-kiabáltam.
  - Igen jól értetted. Velem fogsz lakni, ha nem baj, hogy 4 tuskó is itt lakik majd.-nevetett.-Na! Ne higgy neki Zoey.-kiabált bele valaki a telóba.
  - Köszönöm Zayn, már annyira hiányzol el sem hiszem, hogy veled fogok lakni...-ujongtam.
  - És velünk mi lesz?-kérdezte egy ismeretlen hang.- Bocsi, csak a srácok teljesen megörültek...
  - Semmi baj. Mikor menjek?
  - Holnap éjjel indul a géped. Már megvannak a jegyeid, anya azt mondta, hogy a konyhában találod meg.
  - Akkor már csak két nap és találkozunk. El sem hiszem.
  - Te is nagyon hiányzol nekem.
  - Na de akkor én megyek is pakolni...
  - Oké, de ne hozzál sok cuccot, majd itt vásárolsz újakat.
  - Köszi,Zayn. Szia.
  - Szia.-köszönt el majd letettem.  Felugrottam az ágyról és elordítottam magam.
  - LONDONBA MEGYEK ÉS ZAYNNEL FOGOK ÉLNI!-hát igen aki most látna, tuti, hogy hülyének nézne, de sebaj, mert hólnapután már nem leszek itt.
  Várjunk csak egy percet, Zayn azt mondta, hogy a fiúkkal fogunk lakni? De hiszen én még nem is láttam vagy beszéltem velük. Tudom, hogy ez nehezen hihető el, de mikor meglátogattam Zaynt akkor mindig az ő lakásába voltunk, így én még nem találkoztam a többiekkel, de sokat tudok róluk, hiszen Zayn sokat beszélt róluk nekem. Na de ez most nem fontos. Holnap éjjel indulok Londonba.
  Hát akkor irány pakolni. Előkerestem a legnagyobb bőröndömet és bele pakoltam pár ruhát,cipőt, kiegészítőket és persze a sminkkészletemet, meg a fontosabb dolgaimat...Zayn azt mondta, hogy ne vigyek sok cuccot, én pedig jó kislány vagyok és halgatok Zaynre. A pakolás kész, most pedig irány az ágy, holnap nagy út elé nézünk....
  
  
  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése