2013. augusztus 27., kedd

Új blog

Sziasztok!
Most nem fejezettel jöttem mivel még mindig tart a szünet, de hamarosan az is következik.
Most egy új bloggal jelentkezem, amit ma kezdtem el, remélem oda is benéztek.
Szerintem megéri, ha ezt szeretitek akkor azt is fogjátok, megígérem, lehet, 
hogy még jobban, mint ezt. Szeretettel várlak titeket.
Jó olvasást! Szaeretlek titeket!

2013. augusztus 23., péntek

22.Titkok és esküvő 2.rész

Sziasztok!
El sem tudom hinni, hogy eljött ez a nap is, amikor az első évad utolsó részét írom meg
szomorú vagyok, de amikor belegondolok, hogy még jön egy évad akkor 
elkezdek vigyorogni mint egy idióta.
Azt szeretném tőletek kérni, hogy a végén majd mindenki írja oda amit majd gondol 
az utolsó mondatról, nem fogok választ adni rá csak kíváncsi vagyok az ötleteitekre.
Itt most nem szabok feltételeket, de várom a komikat és a pipákat.
Jó olvasást!




  "Perri szemszöge"




  Már csak pár óra van a kezdésig, a lányok még nem érkeztek meg, pedig megígérték, hogy segítenek nekem... Fel-alá járkálok a szobában, egyre jobban kezd rámtörni a pánik. Az előbb bejött egy srác és megkérdezte, hogy nem kérek valamit, én persze jól leordítottam a fejét, pedig nem is érdemelte meg, hiszen csak nekem akart segíteni.
  Minden készen van a ruhám itt van és én már egy ideje bámulom és azon gondolkozom, hogy jól döntöttem-e, hogy ezt vettem meg... Tetszeni fog Zaynnek? Mi van akkor ha nem? Pezz nyugi már-parancsoltam magamra. Mindenkinek tetszeni fog, jól döntöttem, hogy megvettem és nem lesz semmi, kár izgulnom. Minden tökéletes lesz és én hamarosan Zayn felesége leszek......


"Zoey szemszöge"



  Csodálatos. Mint minden egyes nap, nekünk ma is el kellett aludni. Pedig ez egy fontos nap és direkt mind a ketten betettük cseregni a rohadt telefont, de persze, hogy egyikünké sem csengett... még jó, hogy a drága Louis bejött, különben fel sem keltünk volna. Harryt egy gyors csókkal köszöntöttem, majd kiugrottam az ágyból, amit ő egy morgással fogadott. Persze ő még alkudhat, de én lány vagyok 3x annyi idő míg elkészülök... Néha szeretnék fiú lenni, mert ilyenkor nekik olyan könnyű dolguk van... de sajnos nem lehetek az. A zuhanyzóban állok és mosom a hajam közben pedig arra gondolok, hogy Pezz és Zayn milyen boldog lesz, de én is az vagyok, nekem nem kell házasság, dosztig elég, hogy mellettem van, de ha mégis megkérne ezer örömest mondanék neki igen. Magamra tekertem egy törölközőt, és a hajamat kezdtem dörzsölni.
  - Harry!-kiáltottam.- Behozod nekem ami ki van téve a székre, lécci.
  - Igen.-válaszolt, majd benyitott és végigmért, perverz vigyor jelent meg az arcán, tudtam, hogy mire gondol de most arra nincs időnk. -Tessék.
  - Kösz. Ne gondolj olyanokra, mert most arra nincs időnk.-letolta a boxerét és felém közeledett én pedig hátrálni kezdtem. -Micsinálsz?
  - Zuhanyzom.-nevetett.-Miért mire gondoltál?
  - Semmire.-beszállt és megengedte a vizet.
  Nagyot sóhajtottam majd magamra kaptam a tiszta alsóneműm. Megszárítottam a hajam, majd kifésültem, Harry is kész lett, persze én csak alsóneműben álltam a tükör előtt, mire a szemei csillogni kezdtek, gyorsan nyomtam a szájára egy puszit, majd felkötöttem a hajam és sminkelni kezdtem. Halványrózsaszín szemfesték, fekete tus és szempillaspirál, egy kis szájfény és már kész is volt a sminkem. A hajam a vállamra eresztettem, majd begöndörítettem, Harry ismét bejött, már öltönyben, mázlista én már egy órája csak a sminkem és a hajamat csinálom. Kész lettem, már csak a ruhám és néhány kiegészítőt kell találnom. Magamra kaptam a ruhát, de persze bénáztam a cipzárral, így segítséget kértem.
  - Harry!- a hátamnál is termett.-Segítesz?
  - Igen.-lassan felhúzta, majd belepuszilt a nyakamba.
  - Köszönöm.
  - Gyönyörű vagy.-ölelt agához.
  - Te sem panaszkodhatsz Styles.-nevettem, majd a szobába mentem. - Basszus!-kiáltottam fel.
  - Mi történt?-kérdezte.
  - Nem találom a cipőm, nem láttad?
  - Azt a feketét?-bólintottam. -De az ágy alatt van.-nevetett.
  - Hogy került az oda?-vigyorogni kezdett.- Ja oké megvan, nem akarom tudni most mire gondolsz és szerintem jobb is, ha nem tudom.-felvettem a cipőm, kerestem egy fekete táskát, amibe beledobtam a telóm és néhány sminket, majd indultam is lefelé. Amint leértem a lépcsőn, öt vigyorgóval találtam magam szembe.
  Mindegyikük jól nézett ki, de nem kell mondanom nekem melyikük tetszett a legjobban. Mindegyikőjüket szorosan megöletem és meg is pusziltam, majd Zayn fülébe súgtam, hogy "izgulásra semmi ok". A szerelmemet megcsókoltam, majd a csajokkal elhagytuk a házat és Pezzhez siettünk, aki már tuti, hogy kiborult...
  Gyorsan megérkeztünk, majd rohantunk felfelé, szó szerint estünk be az ajtón. Pezz mérgesen nézett ránk, de tudtam, hogy ezt nekem kell kimagyaráznom.
  - Pezz lécci ne haragudj, csak az a hülye telefon nem csengett és ha Louis nem kelt fel akkor még most is aludnák. Bocsi.
  - Most az egyszer elnézem, de még egyszer ne forduljon elő.
  - Igenis.-öleltem meg.
  Elel a haját kezdtük csinálni, Dani és Nia pedig sminkelték. Így elég hamar készen is lett. Már csak a ruháját kellett felvegye, amit gyorsan magára is kapott, egy fehér magassarkúval. Megállt a tükör előtt és nézni kezdte magát, mi pedig bíztattuk, hogy csodásan néz ki, ne izguljon. Szóltam nekik, hogy megnézem, hogy Zaynnel mi van.
  Elindultam a folyosó végében lévő szoba felé, majd benyitottam. A fiúk a kanapén ültek, Zayn pedig fel-alá járkált, egy ideig néztem, de már kezdtem szédülni. Elé álltam és megöleltem, éreztem, hogy a szíve milyen hevesen ver, tudtam, hogy ő is izgulni fog majd de hogy ennyire, hát azt nem.
  - Zayn nyugi, minden rendben lesz, ne aggódj már.-nevettem.-Rosszabb vagy mint Pezz.
  - Ezt,. hogy érted, mi van vele?
  - Semmi, csak ő nem izgul ennyire vagy ha mégis nem mutatja.-még egyszer megöleltem, majd kiléptem és vissza Perriehez. - Minden rendben?-kérdeztem.
  - Igen.-vágták rá.
  - Akkor induljunk.-mosolyogtam. 
  A lányok kijöttek velem, de Pezz még várta az apukáját, aki majd bekíséri őt az oltárhoz. A fiúk már vártak ránk. Belekaroltunk a barátunkba és elindultunk, elfoglaltuk a helyünket és vártuk a vőlegényt, aki hamarosan meg is érkezett. Bíztató mosolyt küldtem felé, mire egy kicsit legnyugodott, majd elindult a zene és mindenki hátra nézett. Pezz állt az ajtóban, nagy levegőt vett majd elindult. Mosolygott, boldog volt, lassan közeledett a szerelme felé, majd mikor odaért megölelte az apukáját és megfogta Zayn kezét. Elkezdődött, én végig mosolyogtam és erősen fogtam Harry kezét, majd a pap feltette a nagy kérdést Zaynnek.
  - Igen!-válaszolta, majd Pezzhez fordult és neki is feltette.
  - Igen!-gyűrűt cseréltek, olyan édesek voltak, én pedig pityeregni kezdtem pedig megígértem magamnak, hogy nem fogok. Harry magához húzott és a hátamat kezdte simogatni, amitől kicsit megnyugodtam.
  - Mostantól férj és feleség vagytok, csókoljátok meg egymást.-így is tettek. Mindenki felállt és tapsolni kezdtek. Én pedig odarohantam hozzájuk és megöleltem őket, a többiek is követték a példámat. Kiléptünk e templomból és a limóhoz közelítettünk. Mind a tízen beültünk, majd koccintottunk egy kis pezsgővel. Olyan boldog volt mindenki, rég volt ilyen, hogy mindenki boldog senki sem veszekszik. Megérkeztünk az étterem elé.
  Beléptünk és mindenki elfoglalta a helyét, a mi asztalunk volt a legnagyobb ugyanis, Zayn és Perrie úgy döntöttek, hogy a One Direction és Littel Mix is velünk fog ülni, meg persze a barátaik és barátnőik is. Úgyhogy egy 18 személyes asztalt foglaltunk le. Ebédeltünk, majd jött az első tánc, amit a friss házasok adnak elő. Gyönyörűek voltak. Majd mi is kimentünk a többiekkel táncolni, Harryvel szorosan egymáshoz simultunk, néha a nyakamat csókolgatta, mire én kuncogni kezdtem, vagy a keze lejjebb csúszott a derekamról, jól szórakozott. Sok köszöntőt mondtunk, majd a lányokkal és a fiúkkal azt találtuk ki, hogy elénekeljük nekik a "We are young"-ot. Nem tudom, hogy hogyan is vettek rá minket erre, de be kell hogy valljam, hogy mindegyikünk élvezte, a szám végét nagy taps követte. Majd jöttek a pörgősebb számok, amikre persze jókat táncoltunk. Épp az asztalnál pihentünk amikor odajött anya, mivel én Zayn mellett ültem, közénk hajol és úgy szólalt meg.

"Perrie szemszöge"


  El sem tudom hinni, hogy végre megtörtént, Zayn felesége vagyok. Olyan furcsa ezt kimondani, de nagyon boldog vagyok. Úgy érzem mintha nem is a Földön, hanem valahol a fellegekben lennék. Boldog vagyok és már nem izgulok, minden izgatottságom elszállt, végre visszatért a régi Perrie, aki imád bulizni és mindig boldog. A gyűrűmet nézegetem és próbálom feldolgozni a dolgokat, de valahogy még mindig hihetetlennek tűnik, de bele fogok törődni, hogy engem és Zaynt többet semmi sem választhat el egymástól, csak a halál, de az még nagyon messze van. SZERETLEK ZAYN!-kiáltottam magamban.

"Zoey szemszöge"


  - Hogy vagytok?-mosolygott.
  - Istenien.-válaszoltuk egyszerre.
  - Mondanom kell nektek valamit.-lett komoly az arca, én pedig kezdtem megijedni.
  - Mit?-kérdezte Zayn.
  - Gondolom láttátok az újságokat, amiben arról írnak, hogy Taylort baleset érte.-bólintottunk.- Tudjátok valamit már régóta el kellett volna mondanom nektek, csak nem tudtam, hogy hogyan is tegyem meg.
  - Ugye nem azt...-de félbeszakított.
  - Taylor a ti............

Kíváncsian várom, hogy ti mire gondoltok ki Taylor nekik?
  

2013. augusztus 22., csütörtök

21. Titkok és esküvő 1.resz

Sziasztok!
Tudom, hogy azt mondtam, hogy ez lesz az utolsó rész, de ketté osztottam, 
mivel túl hosszú lenne.
Remélem tetszeni fog a rész és persze, hogy majd várjátok az utolsót, aminek 
a vége eléggé sokkkoló lesz.
A következő rész 5 komi és 12 pipa után jön.
Jó olvasást!





Perry szemszöge





Október

  Én nem vagyok izgulós lány és még életemben nem féltem semmitől sem, de most valamiért nagyon félek. Lehetséges, hogy azért mivel már csak egy nap van a Nagy Napig! Igen biztos vagyok benne, hogy ezért. Az utóbbi időben elég sokat hisztiztem és minden apróságon felkaptam a vizet, de én nem vagyok ilyen... ám amikor egy olyan nap közeledik ami életed egyik legszebb pillanatát foglalja magába akkor viszont kikelsz magadból. Én is így vagyok vele. 
  Az esküvőre minden készen van, a buli megvan szervezve és már kész is van a díszítés, a ruhám is megvan, amit valljunk be nem volt könnyű kiválasztani, de a lányok türelmesek voltak, így sikerült. A tortánk is hamarosan kész lesz, én már attól félek, hogy valamit nem csináltunk jól Zaynnel, hogy valami hiányozni fog, de ez nem így van minden megvan, csak én parázok. De ebből most elég, vissza kell jönnie a régi Pezznek, akit nem érdekel semmi, mert minden tökéletes az életében. Nagy levegő és újra a régi vagyok.
  Nem tudom, hogy mindenkivel így van vagy csak velem, de nekem most az összes emlékem lepereg magam előtt... az első találkozásom Zaynnel....
  Sosem fogom elfelejteni az első találkozásunkat... A lányokkal pont egy klubban voltunk, buliztunk mivel vége volt az első turnénknak, ami nagyon jól sikerült. A parketten táncoltunk, amikor én megpillantottam egy srácot, aki pont engem figyelt... rám mosolygott én pedig vissza rá. Észre sem vettem, de felállt és én meg keresni kezdtem, amikor megfordultam mellettem állt. Bemutatkoztunk, én tudtam, hogy ő ki pontosan ahogy ő is, hogy én ki vagyok... tancoltunk, nagyon jól éreztük magunkat aznap este, meg is beszéltük, hogy még szeretnénk látni egymást, telefonszámot cseréltünk. Másnap fel is hívott, és azt mondta, hogy 8-ra jön értem és randizni visz. Belőlem persze kitört a nevetés miután letettem a telefont, a lányok érthetetlenül néztek rám, de nem kérdeztek semmit sem. Készülni kezdtem, már akkor is furcsa volt az ízlésem és nem öltöztem ki estére, fogalmam sem volt, hogy hová visz, de csak egy laza szerkót kaptam magamra.... Csengettek, leszaladtam a lépcsőn szóltam a lányoknak, hogy majd jövök és elmentünk. Egy kávézóba vitt, láttam rajta, hogy nagyon izgul, habár nem értettem, hogy miért, hiszen én nem harapok vagy valami, így próbáltam oldani a feszültséget és beszéltem én. Egy idő után ő is felszabadult, sokat beszélgettünk és nevettünk. Elmondta, hogy milyen volt az élete az X-factor előtt és hogy milyen lett utána, én is így tettem. Elég közel kerültünk egymáshoz, majd sétálni indultunk, ő pedig megfogta a kezem, én csak mosolyogtam. Elmondta, hogy tetszek neki, és mivel én nem vagyok átlagos lány én is bevallottam neki... majd hazakísért, a kapuban pedig megcsókolt. Gyengéd volt de egyben szenvedélyes is, mosolyogva váltunk el egymástól... Másnap persze minden újságban mi voltunk, mivel az egyik lesifotós lekapott  minket a házunk előtt. Zayn kábé ezerszer kért tőlem bocsánatot, de nem volt miért hiszen én nem haragudtam rá, ígyis úgyis kiderült volna a kapcsolatunk. A következő napokban megismerkedtem a fiúkkal és a barátnőikkel... jóba lettünk sokat voltunk együtt és néha még a lányok is átjöttek... Mindez szinte két éve történt és most... most Zayn jegyese vagyok. Ez annyira hihetetlen, annyira szeretem. Sok pletyka keringett miben az állt, hogy Zayn megcsal engem, de én tudtam, hogy nem így van... nem törődtem velük és nem bántam meg.... kopogtak, majd benyitottak a szobába, ami pontosan nem az én szobám hanem Zayné...
  - Szia Pezz.-köszönt Zayn.- Minden oké?
  - Szia drágám, igen minden a legnagyobb rendben.-mosolyogtam rá.
  - Tudod mi jutott az eszembe?-kérdezte.
  - Nem vagyok gondolatolvasó.-nevettem.
  - Az első találkozásunk...-ölelt át.
  - Nekem is ezen járt az agyam.-pusziltam meg, majd beszélgetni kezdtünk... semmit sem hagytunk ki az első naptól egészen a mostaniig.


      "Zoey szemszöge"




  Harryvel lassan három hónapja vagyunk együtt, azóta sok mindenen keresztülmentünk, de mindig visszataláltunk egymásra, mert a szerelem mindent túlél. Még most sem untam meg a mellette ébredező reggeleket, szerintem sosem fogom.  Ma reggel is az édes puszijaira ébredtem, mosolyogva öleltem át a nyakát, aminek köszönhetően ő rám esett, de én csak nevettem. Szeretek vele reggelente játszadozni, ilyenkor általában a nyakát szoktam harapdálni, amit ő mindig élvez, de amikor már azt hiszi, hogy megkaphat szorosan hozzábújok ezzel jelezve, hogy még álmos vagyok.
  - Már megint.-nevetett fel.
  - Igen, már megint.-pusziltam meg.
  - Z, mi volt tegnap este Pezzel?
  - Hát egy újabb kiborulása, de nyugi már csak egy nap és vége visszakapjuk a régi Pezzt, akit semmi sem izgat, csak élvezi az életét.
  - Már nagyon hiányzik, ezt a lányt nem kedvelem.
  - Szóval, ha egyszer majd én is ilyen leszek akkor engem sem fogsz már kedvelni.-vágtam be a durcit, mire az ő szemei kikerekedtek. A francba, most pont ezt mondtam neki, ó tuti, hogy félre fogja érteni. Mi a fenéért hoztam én ezt fel...
  - Nem én téged akárhogy is viselkedsz szeretni foglak.-puszilt bele a hajamba, én pedig kuncogni kezdtem.
  - Remélem is.-kibontakoztam a karjai közül és kiszálltam az ágyból.
  - Hová sietsz?
  - Zuhanyozni utána pedig Elel ruhát venni, mivel még egyikünk sem talált és holnap már itt a "Nagy Nap".
  - De igaz délután az enyém vagy?-kérdezte vigyorogva.
  - Igen drágám a tied vagyok!-dobtam neki egy puszit, amit ő meg is fogott, majd beléptem a fürdőbe.
  Kihámoztam magam a ruháimból, majd beálltam a zuhanyzóba, magamra engedtem a meleg vizet, ami alatt egy kicsit el is időztem. A törölközőt magamra tekerve léptem ki mivel nem hoztam magammal semmit. Harry pillantását magamon éreztem, de nem törődtem vele, egyszer jó többször neki is legyen karácsony. Miután mindent összeszedtem visszaléptem, magamra kaptam egy tiszta alsóneműt, majd  egy fekete felsejű és barna szoknyájú ruhát kaptam magamra egy kardigánnal, meg persze egy térdig érő csizmát. A hajam összekötöttem, majd egy kis alapsmink és már kész is voltam.
  Amit kiléptem Harry ismét jó alaposan végigmért, én megöleltem és egy puszit leheltem a szájára, mivel tudtam, hogy még nem fog felkelni.. én pedig lementem reggelizni.
  - Sziasztok!-köszöntem. -El nem jött még?-kérdeztem Danitől.
  - Szia!-válaszolták.
  - De, Louisnál van fent.-nevetett.
  - Értem... Pezz, hogy van?
  - Hát, Zayn azt mondta, hogy most nyugodt és reméljük, hogy ez most már így is marad.
  - Örülök, hogy végre már nem hisztizik.-mosolyogtam.
  Elfogyasztottam a reggeli müzlimet és vártam Elt, nem kellett sok már le is jött. Elbúcsúztunk a többiektől és már indultunk is az utolsó esélyünkre, hogy végre találunk valami ruhát magunknak. A plazába indultunk, szerencsénkre nem voltak sokan így csak párszor állítottam meg minket, már én is megszoktam, ha 1D barátnő vagy akkor muszáj, mert amint meglátnak letámadnak. Bejártunk pár boltot, de még mindig nem találtunk semmit sem, ám amikor már feladtuk volna megakadt a szemünk két ruhán, azonnal berohantunk az üzletbe és felpróbáltuk őket. Végre megtaláltuk, már vannak ruháink a holnapi napra. El egy arany színű miniruhát választott, ami itt ott csillogott, de a felső része az teljesen. Az enyém is hasonló volt, pántnélküli, a felső része fekete kövekből állt a szoknyája pedig rózsaszín, és a derekán pedig egy fekete masni. Igaz én sosem szerettem a rózsaszínt, de ez a ruha nagyon tetszett, így nem törődtem a színével.
  Boldogan ültünk be a Starbruks-ba egy kávéra. Jól eldumáltunk az időt, észre sem vettük, de már 5 óra volt... én pedig megígértem, hogy délután Harryé vagyok, ahogy El is ugyanezt ígérte Louisnak. Gyorsan kifizettük a kávénkat, majd indultunk is hazafelé, hamarabb is sikerült volna, de megállítottak minket. Mikor hazaértünk, mindketten fáradtan dőltünk a kanapéra, a fiúk nem voltak itthon. Én megpillantottam az újságban ami az asztalon volt Taylrol képét, csak kíváncsiságból megnéztem, hogy miről szól.


"Taylor Swift kórházban fekszik, kómában"




  A híres énekesnőt tegnap este gázolták el, miközben az egyik barátjától sétált hazafelé. Szemtanuk nem voltak, mivel éjszaka volt, a soför pedig elhajtott, de előtte még hívta a mentőket. Legalább ennyi segítőkészség volt benne. 
  Taylornak eltört az egyik lába és a karja is, ám ez nem elég még belső vérzése is volt és agyrászkódást is kapott. A műtét az orvosok szerint jól sikerült, de az is lehet, hogy semmire sem fog emlékezni az énekesnő amikor felébred. Reggel azonban ahelyett, hogy felébredt volna kómába esett, mindenki nagyon aggódik érte. A rajongók a kórház előtt állnak és némelyikük zokog, de vannak akik elég jól viselik a hírt.
  Csak abban tudunk reménykedni, hogy az énekesnő hamar felébred és semmi baja sem lesz, mert ha ez nem így lesz több millió szívet fog darabokra törni... 
  Kíváncsian várjuk a fejleményeket, amint megtudnunk valamit azonnal értesítjük önöket. 
  Még mielőtt búcsúznánk, az egyik lány szeretne neki valamit üzenni: "Taylor kérlek gyógyulj meg gyorsan, szeretünk és már nagyon hiányzol"

  Lehet, hogy sosem bírtam ezt a csajt, de azért a halálát nem kívánom. Olyan hihetetlennek tűnik, hogy valakit elütnek és otthagyják, ám még mielőtt elhajtanak még hívják a mentősöket, ilyet senkinek sem kívánok. El is elolvasta a cikket, de nem foglalkoztunk vele. Végre megérkeztek a fiúk, Harry azonnal az ölébe kapott és már rohant is velem az emeletre. Olyan édes ilyenkor.
  Beértünk a szobájába lefektetett az ágyra, majd becsukta a szoba ajtaját. Fölém hajolt és hevesen megcsókolt, játszadoztunk egy ideig, majd megszabadítottam a pólójától, amiért neki perverz vigyor jelent meg az arcán. Tudtam, hogy ezt már nem tudom megakadályozni így beadtam a derekam és hagytam, hogy kihámozzon a ruhámból.... Csodásan telt a délutánunk, én magamra kaptam Harry egyik pólóját ő pedig fintorogva a boxerjét meg egy melegítőt és lementünk a nappaliba, ahol már mindenki ott volt. Harry leült Louis mellé, én pedig az ölébe ültem.
  - Izgultok már?-törte meg a csendet Louis.
  - Ezt inkább ne is mond.-motyogta Pezz.
  - Hát szerintetek?-nevetett fel kínosan Zayn.
  - Nyugi bátyó, minden rendben lesz. Pezz te pedig gyönyörű leszel, nincs miért aggódnod.
  - Igazatok van, nincs miért aggódni, miden a legnagyobb rendben lesz.-mosolygott Pezz.
  - Végre visszatért a régi Perrie.-kiáltottunk a többiekkel, majd nevetni kezdtünk. Egy ideig még beszélgettünk, majd fél tízkor úgy döntöttünk, hogy eltesszük magunkat holnapra, mivel korán kelünk. Mindenkit megöleltem, majd Harryvel az emeletre mentünk, ahogy a többiek is. 
  Harry befeküdt az ágyba, én előtte még összekötöttem a hajam és én is bebújtam mellé, szorosan hozzábújtam... ő egy puszit nyomott a számra, majd mind a ketten álomba merültünk......

2013. augusztus 21., szerda

20. Események

Sziasztok!
Gyerekek a tegnapi részben Zayn  megkérte Perrie kezét és ma mit 
látok a netten, hogy igazából is, nagyon örülök nekik, remélem ti is.
Azt szeretném mondani, hogy ez lesz az utolsó előtti rész.
Próbáltam úgy írni, hogy eseménydús legyen remélem sikerült. 
Ez a rész nem lesz túl hosszú, de ígérem, hogy az utolsó jó hosszú lesz, már 
sokat gondolkoztam rajta és jó hosszúra fog sikerülni, ha mindent leírok benne.
A következő rész 7 komi és 15 pipa után jön.
Jó olvasást!





  Kivételesen reggel én ébredtem hamarabb, Harry még édesen szuszogott mellettem, tudtam, hogyha megpróbálok kibújni a karja közül avval felébreszteném... így csak néztem, ahogy alszik és közben gondolkoztam.
  Eszembe jutott a tegnap esti randink, ami csodálatos volt, nem is tudom, hogy mivel érdemeltem ki ezt magamnak... A buli viszont felejthetetlen volt, nem csak azért mert jól éreztem magam, hanem Louis és El ajándéka miatt. El sem hiszem, hogy egy hétig Hawaiin leszünk kettesben, ahol senki sem zavar majd minket.... Ám ezzel még nincs vége a tegnapi napnak, mert az éjszakám, hát az mesébe illő volt. Mindig is féltem ettől a naptól, de nem gondoltam volna, hogy a félelem örömmé fog alakulni. Tudtam, hogy Harry vigyázz rám és nem fog bántani... Boldog vagyok, ahogy csak visszagondolok a tegnapi napomra. Ha valaki megkérdezné, hogy melyik volt életem legjobb napja, tuti, hogy a tegnapit mondanám....
  Emlékszem, hogy milyen volt mikor először találkoztam a srácokkal, hogy mennyire féltem tőlük... hiszen ki nem félt volna, 4 ismeretlen srác, akik hírtelen veled fognak lakni. Harry, aki első látásra egy perverz állatnak tűnt, ami nem sokat változott mivel még mindig annak tartom, csak már más... Szerencsétlennek éreztem magam, mert már az első itt töltött napomon egy ismeretlen fiúval kellett aludnom, de kiderült, hogy nem is olyan amilyennek először gondoltam, figyelmes és törődő... aztán jött a másnap amikor Lou azt találta ki, hogy el kell játsszuk egy napig, hogy járunk, amibe én nehezen de belementem, ha nem tettem volna meg most nem itt tartanánk. Majd jöttek az újságcikkek, veszekedések... de végül egy interjúval mindent tisztáztunk... ám egy hülye vihar miatt randiznom kellett Harryvel, ahol megcsókolt és itt kezdődött minden, egy napot mindketten úgy töltöttünk, hogy az egyikünk itt másikunk ott sírt... de kibékültünk, majd jött a turné ahol jól összevesztünk Taylor miatt, de ezen is túltettük magunkat.... most pedig itt fekszem mellette és Őt bámulom.
  Egy puszit leheltem az arcára, mire ő mocorogni kezdett, szorosabban vont magához, majd kinyitotta szemeit és az enyémbe nézett, én csak mosolyogtam, szerintem képtelen leszek abbahagyni egy ideig. Lehajolt és megcsókolt, csókja édes volt és valahogy már másnak tűnt, a tegnapi óta.. sokkal jobbnak. Egy ideig mosolyogtunk egymásra, majd megszólalt.
  - Hogy vagy?-kérdezte reggeli rekedtes hangján, én persze egyből tudtam, hogy ezt mire érti.
  - Csodásan.-mosolyogtam rá.- Ne aggódj már annyit.-nyomtam egy puszit az orrára.
  - Szeretlek.-suttogta két csók között, amibe én sikeresen belemosolyogtam.
  - Én is, de most megyek és lezuhanyozok utána pedig enni is szeretnék, mivel mindjárt éhenhalok.-nevettem, és csak akkor tűnt fel, hogy nincs rajtam semmi és ha rajtam nincs akkor Harryn sem, hogy örülök ilyenkor, hogy két takaró van. Az enyémet magam körré tekertem, majd alsóneműért mentem, éreztem magamon hogy Harry átlát a takarón, habár ez lehetetlen, de akkor is. Beléptem a fürdőbe és magamra kaptam, majd visszamentem és letettem a takarót, majd Harryre néztem.- Te nem jössz?-kérdeztem félénken, mire neki hatalmas vigyor jelent meg az arcán és kiszállni készült az ágyból.-Állj, előbb azt felveszed magadra.-mutattam a boxerjére.
  - Minek?-kérdezte nevetve,.
  - Ha velem akarsz fürdeni akkor felveszed.-jelentettem ki mire ő morgott egyet majd magára kapta.
  Bementünk, de inkább a kád mellett döntöttünk, bemásztunk a hatalmas habok közzé, majd én Harry ölébe kerültem, aki csókolgatni kezdett... én pedig a nyakát puszilgattam mivel tudom, hogy az a gyenge pontja... egy ideig még folytattuk, majd először ő fürdetett meg engem, majd fordítva. Jól szórakoztunk, de lassan hűlni kezdett a víz így kiszálltunk. Harry kiment én pedig jól megtöröltem magam majd felvettem egy tiszta alsóneműt.
  Magamra kaptam egy fekete csőnacit egy rózsaszín toppal, rá pedig egy kardigánt mivel nem volt valami nagy meleg kint, meg persze egy krém bakancsot. Egy kis alapsmink és már kész is voltam. Mikor kiléptem Harry jó alaposan végigmért majd megfogta a kezemet és lementünk az étkezdébe, ahol a többiek már jóízűen ettek. Hogy létezik, hogy már fent is vannak? Na mindegy, inkább együnk.
  - Sziasztok!-köszöntünk, majd helyet foglalunk El és Louis mellett.
  - Jó reggelt!-köszöntöttek. - Milyen volt a tegnapi napotok.
  - Csodás.-vágtuk rá egyszerre, mire mindenki vigyorogni kezdett, nem értettem, hogy miért, de oké...
  - Megmondanátok, hogy miért is vigyorogtok így?-néztem rájuk.
  - Csak jó kedvünk van.- erre én vágtam egy olyan fejet "aha és ezt higgyem is el".
  Gyorsan megreggeliztünk, majd indultunk is Pezzel ruhát választani neki. Tudtuk, hogy nehéz dolgunk lesz, de hogy ennyire, na arra egyikünk sem gondolt. Szinte az összes boltot bejártuk Párizsban, de egyik sem volt az igazi... mind jól állt neki amit felpróbált, de egyik sem nyerte el annyira a tetszését, hogy meg is vegye. Órák óta sétálunk, nekem és szerintem a többieknek is már leszakad a lába, de megígértük Pezznek, hogy segítünk neki, úgyhogy nem szóltunk semmit. Majd megláttunk egy helyet ahol még nem voltunk. Lehetséges, hogy ez lesz az az üzlet, ahol megtalálja az igazit? Remélem... Sok ruhát felpróbált, de nem tetszett neki egyik sem, majd megakadt egyen a szeme.
  A ruha hófehér volt és eléggé furcsa, gondolom pont ezért tetszett Pezznek. A szoknya a térde közepéig ért, hátul pedig a földön húzta maga után. A felső része pántnélküli és testhez simuló volt. Amikor felvette és megjelent vele előttünk, nekem elállt a lélegzetem. Gyönyörű volt benne, ez állt neki a legjobban az összes közül és ahogy látom ez neki is nagyon tetszett.
  - Ez gyönyörű.-nyögtük ki egyszerre a többiekkel.
  - Igen, szerintem is az.-mosolygott Pezz.
  - Szóval tetszik?-kérdeztem.
  - Imádom, valahogy olyan mintha az én ízlésemnek lett volna tervezve.
  - Szerintünk is.
  - Azt hiszem, hogy ezt megveszem.-nézte meg magát ismét a tükörben.
  - Azt hiszed?-kérdeztem nevetve.- Tuti, hogy megveszed, különben kicsinálunk téged, hiszen ez a legszebb és neked is tetszik.-mosolyogtam.
  - Igazatok van, megveszem. 
  - Ez a beszéd.
  A ruhát megvettük, mindenki nagyon boldog volt, Pezz azért mert végre megtalálta a tökéletes ruhát, mi pedig azért mert végre leülhetünk és ehetünk... Mosolyogva szállunk be a taxiba, ami egészen a szállodáig fuvarozott minket. A ruhát Pezz leadta a recepciósnál és megkérte, hogy rajta kívül senki sem láthatja... főképpen nem a fiúk. A ruha tehát biztonságban van. Felmentünk a szobáinkba, a fiúk nem voltak itthon, én átöltöztem és az ágyra dőltem, abban a pillanatban el is aludtam, arra lettem figyelmes, hogy valaki mellém fekszik és magához húz........


  Pár hét múlva.....


  A turnénak vége lett. A fiúk még sok koncertet tartottak, amin persze mi is ott tomboltunk a lányokkal, utána persze bulizni mentünk... Amikor hazaértünk mármint Londonba, bejelentettük a többieknek, hogy most szeretnénk elmenni Hawaira, ők bele is egyeztek. Elbúcsúztunk egymástól, majd indultunk is a reptérre. Még sosem voltam tengeren, már alig bírok magammal és ha belegondolok, hogy ezt a hetet kettesben Töltöm Harryvel és senki sem zavarhat meg minket, akkor csak boldogabb leszek.
  Ezt a csodálatos hetet soha az életben nem felejtem el. Minden időnket együtt töltöttük. Éjjel a tengerparton sétáltunk, olykor a part szélén így a lábunkat mosta a víz... Megnéztük a napfelkeltét/naplementét. Csodálatos volt az egész. Az egyik este mikor kint ültünk a parton Harry énekelni kezdett nekem, én pedig úgy meghatódtam, hogy elsírtam magam, ő szorosan magához húzott és puszikkal halmozott el, amitől persze hamar jobb kedvem lett. A reggelit egy hétig az ágyba kaptam, amit persze mindig jóízűen fogyasztottam, mivel ő készítette és köztudat tény, hogy istenien főz. 
  És még valami habár ez nem a nyaralásról szól, de felvarrattam magamra egy tetoválást, nem tudom, hogy a többiek mit fognak hozzá szólni, de nem is érdekel hiszen az a lényeg, hogy nekem tetszedjen... és nekem nagyon tetszik.
  A csuklómra varrattam egy végtelen jelet amiben a "LOVE" felírat szerepel. Harrynek nagyon tetszett, hiszen tudja, hogy ezt miatta csináltattam, mivel csak őt szeretem senki mást.
  Most hazafelé tartunk, a fejem Harry vállán pihentettem, miközben hallgatom amit dúdolgat, azt hiszem ez valami új szám lehet mivel még sosem hallottam. De nagyon tetszik, kíváncsi leszek a szövegére. A gép lassan leszállt. Harryvel felálltunk majd elvettük a csomagjainkat és taxit fogtunk. Éjjel 4-kor érkeztünk meg, szóval a többiek biztosan alusznak, így csendben tettük le a csomagjainkat. Majd azt terveztük, hogy felkeltjük őket, hiszen egy hete nem beszéltünk és nem is láttuk őket. Csendben nyitottunk be az első szobába, ami Louiséké volt, szerencsére El is itt volt, rájuk ugrottunk.
  - Mi a...?-kezdte Louis és El egyszerre, de amikor megláttak Lou magához húzott és szorosan megölelt, ugyanez történt Harryvel is csak ő Eltől kapta.
  - Hiányoztatok.-öleltem szorosan Lout.
  - Ti is nekünk, meg akartunk várni titeket, de túl fáradtak voltunk.-magyarázkodott El.
  - Semmi baj.-öleltem őt is szorosan magamhoz.- De most mi megyünk és meglepjük a többieket is.-mosolyogtam gonoszul. Kisétáltunk a szobából, majd Zaynhez és Pezzhez mentünk be. Ők is édesen aludtak, nem volt szívem felébreszteni őket, de muszáj mert megakarom ölelni mindkettőjüket. Így rájuk ugrottunk, mire mindketten kinyitották szemeiket.
  - Zoey, Harry.-kiállották. Pezz ölelésétől majdnem megfulladtam, de én is szorosan öleltem őt úgyhogy ez kölcsönös volt.
  - Mikor jöttetek?-kérdezte Pezz.
  - Pár perce-mosolygott Harry majd ő is megölelte Pezzt, én pedig Zaynt.
  A többikkel is így tettünk, mindenki nagyon örült nekünk, ahogy  mi is nekik. Mondtuk nekik, hogy nyugodtan feküdjenek vissza, de kétlem, hogy ezek után visszaaludnának. Harryvel lementünk a nappaliba, majd az ölébe ültetett és bekapcsolta a Tv-t, valami horror ment, igaz én nem vagyok odáig értük, de ha Harry itt van nekem akkor végignézem. Egy ideig néztük, majd lépteket hallottunk, a többiek jöttek lefelé a lépcsőn kómásan. A fiúk leültek, majd a lányokat az ölükbe vették... olyan jó őket újra látni, már nagyon hiányoztak... igaz csak 2 hónapja ismerem őket, de olyan mintha már évek óta jóba lennénk. Persze egyből minden szem ránk szegeződött, Louis és El vigyorogtak, hát igen... ők ilyenek... majd a képeket kérték, én pedig felszaladtam értük, majd visszacsücsültem Harry ölébe és körbeadtam őket.

Tudom, hogy ettől tudtam volna sokkal jobbat is írni, de most csak ennyi telt tőlem remélem megértitek.

2013. augusztus 20., kedd

19.Szülinapi ajándék

Sziasztok!
Meghoztam nektek a következő részt, ami eléggé felnőttes lesz, de 
nem durván ne aggódjatok, szóval lehet olvasni
nem szeretek úgy írni, hogy ne tudja mindenki olvasni.
Csak ennyit akartam mondani bevezetőként.
A következő rész 5 komi és 15 pipa után jön
Jó olvasást!






  Tegnap óta, olyan boldog vagyok, el sem hiszem, hogy az én bátyóm megházasodik. Mindig azt hittem, hogy olyan barátnője lesz akit én ki nem állhatok, mivel a régiek mind olyanok voltak, de nagyot tévedtem, mivel Perrie egy teljesen más lány, mint a eddigiek. A stílusa furcsa, de hozzá pont ez passzol, mivel nem egy átlagos csaj, hanem ő is egy híresség, de nem beképzelt, ami nem sokukról mondható el, ám róla igen. Emlékszem, mikor először találkoztam vele, azt gondoltam róla, hogy egyáltalán nem illik Zaynhez és hogy beképzelt, mint a többi liba. De amikor megismertem megváltozott róla a véleményem, úgy tekintek rá mintha a nővérem lenne. Kedves, megértő, segítőkész bármiben számíthatok rá és van még egy jó tulajdonsága, amit imádok benne, ha valami olyat teszek amit nem kellene nem köp be Zaynek és senkinek sem. Örülök, hogy egy ilyen csaj lesz az új családtagunk. tegnap még azt is bejelentették, hogy októberben vagyis két hónap múlva lesz az eskűvőjük, amit már mindenki nagyon vár.....
  Ez az augusztusi nap más mint a többi, mivel ma van a születésnapom, ma leszek 19 éves. Milyen öreg vagyok már. Tudom, hogy a fiúk készülnek valamivel, de hiába kérdezősködtem nem válaszoltak rá. Ám arra rájöttem, hogy a mai napon két meglepetésem is lesz.... 
  Reggel Harry édes puszijaira ébredeztem, ám a szemem nem nyitottam ki, inkább élveztem a kényeztetést. De szerintem lebuktam mert hírtelen abbahagyta, én szép lassan kinyitottam a szemem és az Ő smaragzöld szemeivel találtam magam szembe, meg persze a hatalmas vigyorával, amitől nekem is mosolyognom kellett.
  - Jó reggelt, szépségem!-csókolt meg.- Boldog születésnapot.-suttogta a fülembe.
  - Köszönöm.-mosolyogtam rá és nyomtam egy puszit a szájára.- Minden reggel így szeretnék ébredni.
  - Ez megoldható...-ekkor kicsapódott az ajtó és 8 személy rohant be rajta, egyenesen rámvetették magukat, én persze legalul voltam és már alig éltem. 
  - BOLDOG SZÜLINAPOT!-kiabálták.
  - Oké srácok, ha leszálltok rólam akkor mindenki kap tőlem egy ölelés és puszit is. Megegyeztünk?-szép lassan kezdtem érezni a porcikáimat, mivel leszálltak. Mindenki nagyon boldog volt és sorba álltak az ölelésekért, hú azt hittem ezt sosem fogom megélni.
  Nem törődtem azzal, hogy csak egy póló van rajtam, ami nem is az enyém hanem Harryé, kiszálltam az ágyból és megöleltem az első személyt, aki nem volt más mit Louis. A nyakába ugrottam, a többiek nevetni kezdtek, majd egy hatalmas puszit nyomtam az arcára. Ezeket sorra megcsináltam Elel, Pezzel, Zaynnel és persze a többiekkel is.
  A többiek szép lassan kivonultak a szobánkból, mivel nekik is készülniük kell ugyanis 1 óra múlva indulunk Párizsba. Igen a szülinapomat ott fogom tölteni, aminek nagyon örülök, hiszen még sosem jártam ott, de hála a fiúknak oda is eljuthatok. Szóltam Harrynek, hogy megyek és lezuhanyozok ő pedig megpuszilt és utamra engedett. Beléptem a fürdőszobába és ledobtam magamról a cuccaim, gyors zuhanyt vettem, majd tiszta alsóneműbe bújtam. Magamra kaptam egy fekete nacit és egy szürke bő pólót, kényelmesen öltöztem. Nem érdekelt, hogy a szülinapom van, de szeretnék kényelmesen utazni. Megszárítottam a hajam és feltettem egy kis alapsminket és már kész is voltam. Harry is felöltözött mire kimentem. Kézen fogott és kisétáltunk a szobánkból, a halban találkoztunk a többiekkel, Paul is felköszöntött, majd beszálltunk a limóba és elindultunk a reptérre. Az úton én szinte végig Harry ölében csücsültem, ő pedig puha csókokkal hintette be a nyakamat, amiken és kuncogtam. Éreztem a többiek pillantásait magunkon, de nem zavart, nem tudom, hogy miért, de már nem igazán zavart. Alig pár óra alatt már Párizsban is voltunk, ismét egy kocsi jött értünk, ami a szállodához vitt minket. A fiúk felhozták a bőröndjeiket, aztán pedig közölték velünk, hogy nekik interjúra kell menniük, Harry szorosan magához ölelt és a fülembe suttogta rekedtes hangján.
  - Sajnálom, hogy magadra hagyunk téged, de az interjú után van egy meglepetésem, legyél csini.-mire én válaszul mosolyogva megcsókoltam és ők el is tűntek.
  A lányoktól kértem segítséget abban, hogy mit is vegyek fel estére. Azt mondtam nekik, hogy amíg én gyorsan lezuhanyozom, addig ők válaszannak nekem egy ruhát, de ne legyen túl kihívó... legyen laza, de szép. Aha én aztán mondhatok nekik bármit, úgysem hallgatnak rám, mikor kijöttem azt vágták a fejemhez, hogy ha tetszik nekem ha nem, de ezt a ruhát fogom felvenni és ők csinálják meg a hajam és a sminkem is. Hát mivel nem volt beleszólásom, beleegyeztem. 
Leültettek egy székbe, majd a hajamat kezdték csinálni. Egy kisebb veszekedés után úgy döntöttek, hogy hullámos lesz. Alig telt el fél óra a hajam már kész is volt. Most a sminkem jön. Ezen sokat veszekedtek, mivel volt aki azt akarta, hogy erős legyen és volt olyan aki azt akarta, hogy gyenge. Hát mivel utálom, ha valaki veszekszik mellettem vagy per pillanat rajtam, úgy döntöttem, hogy a sminket közepes lesz. Ennek mindenki nagyon örült. A szemeimet El csinálta meg, egy kis aranyszemfestéket hintett a bőrömre, majd egy fekete tussal kihúzta. A szempillaspirálozásta azt rám bízták, mivel nem akarják kiszurni a szemem, aminek meg kell, hogy mondjam örülök. A rúzsomat Pezz választotta ki, halványrózsaszín volt, ami tőle eléggé furcsa volt hiszen rajta szinte mindig tűzpiros van. Majd végül a ruhámra tértünk. Egy fekete itt ott kivágott ruhát választottak, ami kihívó volt, de nem volt velük kedvem veszekedni. A szoknyája hátul egy kicsit hosszabb volt, igazából nekem nagyon tetszett a ruha, csoda, hogy még sosem láttam, gondolom ez Harry választotta. A cipőmben semmi kifogást sem találtam, tetszett fekete magassarkú. Másfél óra alatt lettem kész, a fiúk pedig fél órán belül érkeznek meg. Közben a lányok készítettek rólam egy képet és fel is tették Twitter-re.
  Amíg a fiúkat vártunk, nagyon sokat beszélgettünk. Pezz megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk holnap segíteni neki ruhát választani, mibe mi persze gyorsan bele is mentünk, kíváncsi leszek, hogy milyen lesz a holnapi napom. De a mai mégjobban, mivel fogalmam sincs, hogy hová megyünk, vagy hogy mit terveznek nekem... de ezt hamarosan úgyis megtudom-gondoltam magamban. A lányok kimentek, mivel megérkeztek a fiúk én egy kicsit idegesen ültem az ágyon, nem is tudom, hogy miért izgulok ennyire, hiszen nem ez lesz az első randim... Harry lépett be a szobába, már ő is át volt öltözve, fekete cső nadrág egyszerű fehér pólóban és szürke zakóval... rajta bármi is van mindig csodásan fest. Hosszan végigmért, majd vigyorogva figyelte a bénázásomat, próbáltam kerülni a tekintetét, de képtelen voltam, gondolom ezt ő is észrevette, odajött mellém és szorosan magához ölelt.
  - Ne izgulj már ennyire, minden rendben lesz és csodaszép vagy.-suttogta fülembe, amitől engem kirázott a hideg, de egyben meg is nyugtatott.- Mehetünk?
  - Igen.-mosolyogtam rá, majd egy puszit leheltem az ajkaira
  Kézenfogva hagytuk el a szobát és indultunk a lift felé, ahonnan pont a fiúk léptek ki, kaptam egy pár megjegyzést, de tudtam, hogy csak hülyéskednek így nem vettem őket figyelembe. Beszálltunk egy sötétített üvegű kocsiba és elindultunk, én kezdtem egyre kíváncsibb lenni, hogy hová is megyünk, de tudtam, hogy úgysem mondaná el, de azért próbálkozni szabad. Nem?
  - Harry, hová viszel?-kérdeztem.
  - Meglepetés.-mosolygott.
  - Ne csináld már, mond el.-könyörögtem neki.
  - Majd meglátod.
  - Hát jó te akartad.-nevettem.-Ott vagyunk már?
  - Nem.
  - És most?
  - Nem.
  - Na és most?
  - Nem, de fejezd be különben sosem tudod meg, hogy hová akartalak vinni.
  - Jó.-durciztam. Egy ideig még kocsikáztunk, majd megállt.
  - Megérkeztünk.-szállt ki a kocsiból, majd engem is kisegített.
  Mivel eddig durciztam nem is figyeltem az utat, de amikor fölnéztem az Eiffel Toronnyal találtam magam szembe. Istenem olyan gyönyörű, még sosem láttam ennél szebbet. Az egész ki volt világítva, a teje csak egy kis pontnak látszott, annyira boldog vagyok, hogy idehozott... rögvest megöleltem.
  - Tetszik?-kérdezte mosolyogva.
  - Imádom.-csókoltam meg. Majd a kezem után nyúl és vezetni kezdett, felmentünk ameddig csak lehetett és elég furcsa volt, hogy senki sem volt ott, majd rájöttem, hogy miért is volt ez így. Ezt Harry csinálta nekem, kiürítette az egész tornyot, csak miattam. Az egyik sarkában egy asztal volt két személyre megterítve, gyönyörű volt, ilyen szép ajándékot még életemben nem kaptam. Az asztalhoz kísért, majd leültünk, észrevettem, hogy van behűtött bor az asztalon és csoki is eperrel, ami elmosolyogtam, hiszen ez valahogy olyan mint az első randinkon, csak sokkal szebb.- Szeretlek! mondtam alig hallhatóan.
  - Én is szeretlek Zoey.-hajolt az asztal fölött hozzám és megcsókolt. - Hasonlít az első randinkhoz ugye?
  - Igen az eper és a csoki, de a többi sokkal szebb, de az is nagyon szép volt félre ne értsd.- ő csak nevetett. Hamarosan egy pincér is érkezett, aki felvette a rendelésünket. Pár percen belül pedig visszatért és elénk tette, mi megköszöntük neki, majd magunkra hagyott. A vacsora csendesen telt, bár volt, hogy csak nevettünk a semmin, de ez így volt jó. Harry a bor után nyúl és kérdezte, hogy kérek-e és én bólintottam. Az egyik poharat nekem adta a másikat pedig magánál tartotta, majd azt találta ki, hogy igyunk magunkra, amikor összecsörrentek a poharaink mind a ketten azt mondtunk, hogy "SZERETLEK", amin persze mosolyogni is kezdtünk. Beszélgettünk egy kicsit, majd nekem megcsörrent a telefonom, anya volt az és boldog szülinapot kívánt, de hamar letette, gondolom rájött, hogy most nem vagyok egyedül. Harry felállt majd engem is felsegített és  leültünk az egyik kanapéra, fogalmam sincs, hogy az hogy került ide, de nem nagyon érdekelt, hogy őszinte legyek. Visszasietett, majd a kezében az eperrel és a csokival tért vissza. Leölt mellém és az ölébe húzott én megpusziltam a nyakát, majd megetettük egymást. Ilyen jól még sosem éreztem magam, életem egyik legszebb napja. - A többiek nem fognak keresni?-kérdeztem miközben szorosan hozzábújtam.
  - De, de most pont hozzájuk megyünk.-jelentette ki.
  - Hová?-érdeklődtem.
  - Itt vannak az egyik közeli klubba.-mosolygott rám. Kiszálltam az öléből, ujjainkat összekulcsoltuk, majd elindultunk, én mégegyszer körbenéztem, majd lementünk, kocsiba szálltunk, de kis idő után meg is álltunk az egyik hely előtt. Kiszállt engem is kisegített és beindultunk.- Srácok, sziasztok.-köszöntünk, mire mindenki felén fordult és mosolyogni kezdtek.
  - Na milyen volt?-álltak körül a lányok és ahogy látom a fiúk is ezt tették Harryvel.
  - Csodaszép, majd mindent elmesélek.
  A buli csodás volt, nem ittunk olyan sokat, de azért már józanok sem voltunk. Sokat táncoltunk és hülyéskedtünk, majd jött az ajándékosztogatás. Először Liam és Dani állt meg előttem, majd a kezembe nyomtak egy zacskót, amit én ki is bontottam. Nem akartam hinni a szememnek, Daninek van egy táskája ami nekem nagyon tetszik és most én is kaptam egy hasonlót, szorosan megöleltem és megköszöntem nekik. Utána Pezz és Zayn állt meg előttem, az övéket is kibontottam, amiben egy fekete fehér csíkos dressz volt, nagyon tetszett, ugyanis Pezzel egyforma az ízlésünk, őket is megöleltem és megköszöntem nekik. Majd Niall és Nia lépett elém, ők egy fényképezőgépet ajándékoztak nekem, és mikor megöleltem őket, azt mondták, hogy sok képet csinálni, fogalmam sincs, hogy ezt mire mondták, de oké. El és Louis lépett oda utójára, és mikor kibontottam az ajándékukat, rögtön megértettem, hogy miért mondták azt az előbb, ugyanis két jegy volt benne Hawaira, amik egy hétre szólnak. Nagyon örülök nekik, mindkettőjüket szorosan megöleltem és 2-2 puszit nyomtam az arcukra. Végül Harry állt meg előttem, nem értettem, hogy mit akar hiszen én már megkaptam az ajándékomat tőle, de egy kis dobozkát nyújtott felém, kinyitottam és egy ezüst lakat medál volt benne aminek szív formája van.
  - Hol a kulcs hozzá?-kérdeztem tőle miközben magamhoz öleltem. Ő elővett valamit a zsebéből a kulcsait, majd elém emelte.
  - Itt.-mosolygott, én pedig megcsókoltam. Bocsánatot kértünk a többiektől, de mivel fáradtak vagyunk mi hamarabb hazamentünk, még nem is tudtam, hogy mi vár rám....
  Beléptünk az ajtón én szóltam Harrynek, hogy megyek és lezuhanyozom, így is tettem hamar végeztem, magamra kaptam egy tiszta alsóneműt, egy rövidnadrágot és egy toppot, majd kiléptem. Harry is gyorsan bement, addig én az ágyra feküdtem és a medálomat fogdostam, olyan boldog vagyok. Minden tökéletes lett, a sok szenvedés után végre boldog vagyok. Harry lépett ki egy száll boxerben, majd mellém feküdt.
  Hírtelen fölém hajolt és megcsókolt, amit én szívesen viszonoztam neki, egyre hevesebb lett a csókunk, levegőhiány miatt váltunk el egymástól, de még mindig felettem volt, a nyakamat kezdte csókolgatni, én pedig a hajába túrtam, ami tetszett neki. Egyik kezével az oldalamat simogatta, a másikkal pedig a combomat. Tudtam, hogy mire készül, mivel tegnap nem fejeztük be amit elkezdtünk, arra gondolt most befejezzük. Egy pillanatra abbahagyta amit csinál, felállt, amit én furcsálltam, de csak a zárban fordította el a kulcsot, hogy most senki se tudjon minket megzavarni. Újra fölém hajolt én pedig mosolyogva megcsókoltam, miután elváltunk egymástól az arcomat kezdte cirógatni, amitől én kuncogni kezdtem.
  - Biztos, hogy akarod?-kérdezte alig hallhatóan.
  - Harry, tegnap is mondtam, hogy igen, most miért változott volna meg a döntésem?-válaszképpen megcsókolt.
  A toppom alját kezdte egyre feljebb húzogatni, majd az egyik kezével felfedezésre indult, a másikkal pedig támaszkodott, közben pedig a nyakamat csókolgatta/szívogatta. Mivel nekem ez lesz az első alkalom, izgulok egy kicsit, arról nem is beszélve, hogy neki ez már ki tudja, hogy a hányadik. Ő sokkal tapasztaltabb nálam, de hát mit vártam volna... Kibújtatott a pólómból, már csak melltartóban és rövidnadrágban feküdtem alatta.
  - Gyönyörű vagy.-suttogta, én pedig egyre jobban kezdtem félni, tudtam, hogy nem fog bánta és ha én leállítom nem fog megharagudni, de az a baj, hogy szeretném. Persze ezt ő is észrevette rajtam.- Félsz?-mire bólintottam egy aprót.-Abbahagyjam?-megráztam a fejem.- Nem kell félned, vigyázni fogok rád.-suttogta a fülembe. Én pedig egy nagyot sóhajtottam, majd belepusziltam a nyakába.
  Egy ideig még a nyakamat csókolgatta, majd haladt lefelé, a nadrágom sem volt már rajtam, én pedig kezdtem egyre kínosabban érezni magam, pedig a strandon is ugyanezt lássák, de akkor is más. A pulzusom már az egekben volt, a pillangóim pedig kitörni készültek a hasamból, kikapcsolta melltartóm és lassan levette rólam.....
  Az éjjel csodásan telt, még sosem éreztem ilyet, igaz azt nem mondom, hogy kellemes volt, de boldog lettem tőle... nem tudom, hogy lehet-e a boldogságomat még tovább tetőzni, de ha igen akkor lehet belehalok. Fáradtan dőlt mellém Harry és az arcomat kezdte fürkészni. Én az arcát kezdtem simogatni, ő pedig a hajamat. Mosolyogtunk, mindketten boldogok voltunk, remélhetőleg mostantól örökké.
  - Nagyon rossz volt?-kérdezte aggódóan, mire én megpusziltam és mosolyogva válaszoltam.
  - Túlélem.
  - Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam....
  - Harry, de én boldog vagyok, semmit se sajnálj... minden tökéletes volt.-erre ő is mosolyogni kezdett, majd a hátára fordult és pedig szorosan hozzábújtam, egy puszit nyomott a számra, majd a homlokomra és végül a hajamba. Éreztem, hogy neki is gyorsabban ver a szíve, örülök, hogy ezt én váltottam ki belőle.
  - Szeretlek.-suttogta.
  - Szeretlek!- majd behunytam a szemem és álomba merültem......

2013. augusztus 19., hétfő

18.Tűnj már el az életünkből...

Fontos!
Sziasztok!
Sajnálom, hogy pár napja nem jelentkeztem új résszel, csak nem nagyon volt időm rá
mivel a többi blogom is szerkesztettem, meg egy újat is nyitottam.
Ami nem más mint a "They don't know about us" a blogjaim között megtaláljátok.
Van egy fontos bejelentenivalóm!
Ez az éved hamarosan végetér, pontosan még 3 max 4 rész lesz és utána 
lesz egy másfél hetes szünet.
Tudom, hogy nem örültök neki, de még ki kell találnom, hogy hogyan is legyen a következőkben a történet.
De ne csüggedjetek, mivel a többi blogra hozok új részeket és augusztus végén
pedig lejár a szavazás és lesz még egy blogom amiről ti fogtok dönteni.
Ennyit szerettem volna mondani, most pedig nem húzom az időt.
A következő rész 7 komi után jön, a pipákat pedig rátok bízom...
Jó olvasást!
Mindenképpen olvasd el amit írtam feljebb!



  Egyre jobban közeledik felénk, én pedig egyre idegesebb leszek, úgy volt, hogy nem tud itt lenni, mivel turnézik. Akkor mégis mi a jó büdös francot keres itt? Talán megtudta, hogy kibékültünk és ismét tervez valamit, amivel összeugrasszon minket? Hát babám az nem fog összejönni.
  - Nocsak, nocsak. Te mit keresel itt?- kérdezte megállva előttünk, a többiekre néztem és próbáltam jelezni, hogy minden rendben, de késő volt ők már felhúzták magukat.
  - Semmi közöd hozzá.- mondtam flegmán.
  - Húzz innen Taylor.- mordult rá Pezz, de ő csak nevetett.
  - Egyedül már nem is tudod megvédeni magad?- tette fel a kérdést.
  - Dehogynem! Csak nem akarok magamból hülyét csinálni a fél világ előtt.
  - Persze, félsz valld be.-nevetett, én pedig már azon voltam, hogy nem érdekel ha mindenki lát, de most azonnal felpofozom.- Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre, mit keresel itt? Ha jól tudom, nem vagy jelölve semmire, vagy talán tévedek?
  - Igen jól tudod, tényleg nem vagyok jelölve, csak elkisíertem a barátomat.- forgattam a szemem.
  - Taylor tűnj el innen amíg szépen mondom.- avatkozott közbe El is.
  - Á, szóval megbocsájtottál neki, tudod eléggé hülye vagy úgyis megfog csalni ismét.- nevetett.
  - Nem hiszek neked!-mondtam magamból kikelve.- Ha nem drogozod be akkor sosem csalt volna meg veled.
  - Azt te csak hiszed.
  - Tudom és most hord el magad innen.-ordítottam.
  - Te meg mit keresel itt?-kérdezte valaki a hátam mögül, megfordultam és Harry mérges arcával találtam magam szembe.- Takarodj Zoey közeléből, most.-parancsolt rá.
  - Már megyek is semmi kedvem rátok pazarolni a drága időmet.-megfordult és eltipegett.
  - Ribanc.-sziszegtem, Harry magához húzott és puszilgatni kezdte a nyakamat amitől én persze rögtön el is felejtettem, hogy mérges vagyok.
  Miért nem hagy már minket békén ez a liba, elegem van belőle. Mindent tönkretesz, habár tudom, hogy Harryt nem veheti el tőlem, de megfog vele próbálkozni, abban biztos vagyok. Amikor végre boldognak érzem magam akkor megjelenik egy személy, amelyik sikeresen feldühít, aki nem más mint Taylor. De minden rosszban van valami jó, mint ahogy ebben is, hiszen nekem itt van Harry, akinek már a közelsége is megnyugtat, amikor pedig hozzámér csak lebegek a fellegek között. Szeretem. Nekem ő a legfontosabb a világon. Rá mindig számíthatok, megvéd, felvidít és szeretettel áraszt el.
  Szorosan hozzábújtam, és egy egy puszijánál felkuncogtam. Már nem csak csókolgatta a nyakamat, hanem harapdálta is. Ahogy látom őt nem nagyon zavarja, hogy mindenki  minket figyel és ez szinte biztos, hogy később már a netten is fent lesz. Kezdtem magam kínosan érezni ezért az ajkaiért nyúltam és megcsókoltam. Hosszú csók volt, jó pár kép készült róla, de nem zavart, hadd tudja meg a világ, hogy szeretem és hogy megbocsájtottam neki....

                                                              "Zayn szemszöge"


  Nagy nap ez a mai. Ma végre eldöntöttem valamit és remélem sikerül véghezvinnem. A húgom is boldog, hiszen végre kibékült Harryvel, aminek örülök, mivel Harry semmiről sem tehetett, csak Taylor. De ez már a múlté, hiszen most boldogabbak mint valaha Zoeyval. Emlékszem, hogy mikor ideköltözött mennyire zavart, hogy ilyen jóba lettek, megpróbáltam távol tartani tőle, de ezen csak összevesztünk... Aztán jött a randijuk és mikor megtudtam, hogy Zoey sír és hogy mindez Harry  miatt van, akkor mérges lettem, de elmondta, hogy csak össze van zavarodva, Harry nem tehet semmiről sem. Még magának sem merte bevallani, hogy szerelmes belé, ahogyan Harry sem, de én beszéltem velük és kibékültek és azóta együtt vannak, igaz volt pár nap szünet Taylorért, de most ismét boldogok, aminek én nagyon örülök és persze a többiek is. 
  De térjünk vissza a mai napra. Mivel a TCA-nak vége, megbeszéltem Pezz-el, hogy elviszem vacsorázni, persze előtte még hazamegyünk és átöltözünk. Félek, hiszen nem tudom, hogy mit fog szólni a meglepetésemhez, de remélem örülni fog neki, de ezek pillanatokon belül kiderülnek. Fontos nekem a mai este és szeretném, hogy minden rendben menjen. Szeretem Perriet, amióta együtt vagyunk, ami lassan két éve lesz... teljesen megváltoztatott, nem azt mondom, hogy "jófiú" lettem, de más mellette más vagyok. Vele vagyok önmagam. 
  Egy fekete nadrágot, fehér pólóval kaptam magamra, majd a tükör ellé siettem és próbáltam valamit kezdeni a hajammal, nehezen de végre sikerült. Elindultam vissza a közös szobánkba, mivel Pezz azt kérte, hogy hagyjam magára hadd készüljön el. Így én Louisnál készültem. Bekopogtam, majd benyitottam.

  Pezzről azt kell tudni, hogy egyedi stílusa van. Néha tényleg elég furán öltözik és a hajszínei sem átlagosak, de nekem ő így tetszik, ha nem ilyen lenne akkor talán sosem szerettem volna bele.
  Egy kék csőnaci volt rajta lila pólóval, egy kis smink, de neki semmire sem lenne szüksége hiszen bárhogyan is gyönyörű. Azt sem bántam volna, ha valami szakadt ruhában jött volna, mert én őt szeretem és nem érdekel, hogy mi van rajta, bár be kell hogy valljam nagyon szexy volt.
  - Gyönyörű vagy!-mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.
  - Köszönöm.
  - Mehetünk?-kérdeztem, mire ő bólintott.
  - Elárulod, hogy hová megyünk?-kíváncsiskodott.
  - Majd meglátod.
  - Na, ne csináld ez Zayn, áruld el.-mosolygott rám.
  - Nem árulom el, hamarosan meglátod.-nevettem.
  - Hát jó.
   Pezz nem kíváncsiskodott tovább mivel tudta, hogy úgysem fogom megmondani, hogy hová viszem. Beültünk a bérelt kocsimba és elindultunk, az úton semmit sem beszéltünk, de láttam rajta, hogy már nagyon kíváncsi, igen ő mindig is ilyen volt. Már egy fél órája kocsikáztunk mikor megszólalt.
  - Zayn. Hová megyünk? Már mindjárt LA másik végén vagyunk...
  - Megérkeztünk!-állítottam meg a motort majd kipattantam és kinyitottam Pezz ajtaját, kisegítettem és összekulcsoltam az ujjainkat. 
  - Megkérdezhetem, hogy miért hoztál a világ másik végére vacsorázni?-nevetett.
  - Mindegy a maga idejében megtudsz, Pezz. Ne légy már ilyen kíváncsi, habár én szeretem mikor az vagy, de most semmit sem fogok neked mondani.
  Csak fulytatott egyet, majd beléptünk az étterembe. Külön részlegen volt asztalom foglalva. A hely pont úgy volt berendezve ahogy kértem. A szoba közepén egy asztal fehér terítővel és rózsaszírmokkal teliszorva, ahogy a földön is. Az asztal közepén egy gyertya, mellette pedig hűtött pezsgő. Pezzre néztem és láttam neki, hogy nagyon tetszik amit lát. 
  Leültünk. Mélyen a szemembe nézett, próbált megtörni, de nem fog neki sikerülni, nem lehet engem olyan könnyen megtörni. Felvették a rendelésünk. Amíg megérkezett a vacsoránk köszöntőt mondtam.
  - Egymásra.-mosolyogtam Pezzre.
  - Egymásra.-koccintottuk össze a poharakat.
  Megérkezett a rendelésünk, sokat nevettünk és beszélgettünk. Mikor már kezdtünk nagyon a végéhez érni egyre jobban kezdtem izgulni, mi van ha valamit elrontok? Mi van ha nem fog neki tetszeni? Á, Zayn ne legyél már ilyen beszari, tetszeni fog neki és boldog lesz. Hiszen látszik rajta, hogy szeret téged.
  - Szeretnék neked valamit mondani.-szettem össze magam.
  - Hallgatlak Zayn, de kezdesz megijeszteni, miden rendben ugye?-kérdezte aggódóan.
  - Igen persze, minden oké.-minden jó lenne ha nem izgulnák ennyire.- Szóval lassan már két éve együtt vagyunk és én nagyon szeretlek. Tudod azt mondják az idő múlásával a szerelem eltűnik, de nálam nem így történt, én sokkal jobban szeretlek... minden nap egyre jobban... azért hoztalak ma ide, ilyen messzire, mert szeretnék neked adni valamit.-nyeltem egy nagyot. A zakóm zsebébe nyúltam, majd kivettem egy kis dobozkát és egy ideig szorongattam, majd megszólaltam.
- Pezz én még sosem csináltam ilyet, fogalmam sincs, hogy hogyan is kell, de megpróbálkozok vele.-nyeltem egyet.-Nagyon szeretlek... leszel... leszel a feleségem?- nyitottam ki a kis dobozt előtte, neki pedig könnyekkel telt meg a szeme.
  - Zayn... te... te azt szeretnéd, hogy a feleséged legyek?-kérdezte szinte sírva. Én felálltam és szorosan magamhoz öleltem.
  - Igen azt szeretném.-pusziltam meg, ő pedig sírni kezdett.
  - Igen... ezer örömmel leszek a feleséged. Köszönöm.-dadogta.- Szeretlek.
  - Én is téged.-csókoltam meg.
  


                                                                   "Zoey szemszöge"



  A TCA után, nem mentünk haza Harryvel, hanem sétálni indultunk. Az úton sokat nevettünk, hülyéskedtünk. Egy pár kép is elcsattant, de nem törődtünk velük, csak sétáltunk és sétáltunk, míg el nem értünk a szállodáig. El sem hiszem, hogy gyalog tettük meg a hazafelé vezető utat. Hogy a fenébe bírtam én magassarkúba? Felmentünk a szobánkba én pedig az ágyra dőltem.
  Harry ledobta magáról a felsőjét és fölém hajolt, megcsókolt. Most végre azt érzem, hogy itt az idő, szeretem Harryt. Tudom, hogy ő várna még rám, de mi van ha én már nem akarok várni? Mi van akkor, ha én már kész vagyok rá? Átkaroltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz, a nyakamat kezdte csókolgatni vagy inkább szívogatni. Egy kisebb nyögés hagyta el a számat, mire ő abbahagyta amit csinált és rám nézett.
  - Biztos, hogy akarod?-kérdezte.- Én várok rád, nem kell...
  - Harry, már eldöntöttem.-vágtam a szavába.
  Ismét megcsókolt, de most már sokkal hevesebben. A ruhám cipzárját kezdte lefelé húzni, majd egy laza mozdulattal a ruhám, már a szoba egyik sarkában hevert. Fura érzés volt, hogy csak fehérnemű van rajtam, de nem törődtem vele. A lábaimat átkulcsoltam a derekán és fordítottam a helyzeten, most én voltam felül. A nyakát kezdtem csókolgatni, ami tetszett neki, mivel eléggé fura hangokat adott ki, na de ezt nem részletezem. Megfogta a derekam és pördült velem egyet, így ismét ő volt felül.... a melltartómat akarta kikapcsolni, mikor valaki berontott a szobába. 
  - Gyerekek.....-kiáltotta Louis.- Úúú, bocsi.-vigyorgott perverzen.
  - LOUIS!-kiáltottuk egyszerre én meg magamra húztam a takarót, de hiába hiszen már mindent látott.
  - Csak szólni akartam, hogy Pezz és Zayn mondani szeretne valamit.- ezzel kiment a szobából, csodás most gondolom mindenkinek elújságolja, hogy mit látott az előbb.
  - Ezt nem hiszem el!- duzzogott Harry, de én átöleltem és nyomtam egy puszit az arcára.
  - Bepótoljuk, ígérem.-erre mosolyogni kezdett, majd megcsókolt.
  Magamra kaptam egy rövid nacit egy toppal, Harry is felvett egy pólót, majd összekulcsolt kezekkel indultunk el Louis szobája felé. Amikor benyitottunk, mindenki ránk nézett, hát tudtam, hogy nem fog beállni a szája, vigyorogtak mint a tejbe tök. Ááá ez most mire jó. El csak mosolygott én pedig kezdtem egyre cikibben érezni magam és elpirultam. Mire mindenki nevetni kezdett.
  - Halljuk jól elvoltatok!-nevetett Pezz.
  - Haha, vicces, de hanyagoljuk.-próbáltam terelni a témát.-Na mi az a fontos dolog amit mondani szeretnétek.-nézetem Zaynre majd Pezzre.
  - Hát, ma megkértem Perrie kezét.-mesélte Zayn.
  - Én pedig igent mondtam neki.-mosolygott Pezz. Hogy mi? Pezz és Zayn összeházasodnak? Istenem de aranyosak, nekem több sem kellett és a nyakukba ugrottam, de ezt értsétek szó szerint.
  - Gratulálok!-nyomtam az arcukra egy-egy puszit.....

2013. augusztus 16., péntek

17.Megbocsájtasz?

  Sziasztok! Meghoztam a következő részt, aminek gondolom nagyon örültök, mivel ebben a részben végre kibékülnek, ám azt ne higgyétek, hogy Taylor kilép az életükből, mert nem fog egyáltalán nem. Csak annyit szeretnék még mondani, hogy nyitottam még egy blogot aminek a címe "They don't know about us". A következő rész 10 komi után jön, a pipákat pedig rátok bízom. Jó olvasást!
Puszi!





Harry Styles

   - Zoey, meg tudsz nekem bocsájtani?
  Ezt nem hiszem el, nem hiszem el, hogy egy koncert közepén kér tőlem bocsánatot, az egész Világ előtt. Igaz még mindig nagyon fáj amit velem tett, de az a baj, hogy hiányzik. Hiányzik az ölelése, amiben mindig biztonságban érzem magam, a puha csókjai, amitől egy teljesen más Világba repülök... A melegsége, amivel minden este megjutalmazott, a boldog reggelek, amikor a puszijaira ébredtem fel és leginkább Ő maga. Meg akarok neki bocsájtani, hiszen szeretem, de attól félek, hogy megint megbánt és azt már nem bírnám ki. De ha jól belegondolok neki is nehéz lehet és el sem tudom képzelni, hogy mennyi bátorság kellett ahhoz, hogy itt bocsánatot kérjen tőlem. Nem tudok neki nemet mondani és nem is akarok. Megtöröltem a szemem, még jól, hogy El vízálló sminket rakott, mert ha nem lenne az akkor már rég lefolyt volna rólam minden. Már értem, hogy miért mondta El, hogy majd meglátom, biztosan tudta, hogy Harry mire készül. Lassan felálltam a székemről és elindultam. Elindultam ahhoz a személyhez, akit mindenkinél jobban szeretek. Bátortalanul, de elindultam. A színpadra vezető lépcső előtt megálltam és Harryre néztem, aki a reakciómat várta, nagy levegőt vettem majd felléptem a színpadra. Megálltam mellette és felé fordultam, ő is így tett.
  - Megbocsájtok...-suttogtam és kitört belőlem a sírás. Harry szemei csillogtak, szorosan magához ölelt, nem is törődött azzal, hogy épp mindenki minket bámul.
  - Nagyon sajnálom.-suttogta a fülembe, mire én még szorosabban öleltem és mélyen beszívtam azt a csodás illatát, amit már pár napja nem volt alkalmam magamba szívni. Megfogta a kezem és levezetett a színpadról, a fiúk kértek 15 perc szünetet.
  Leértünk és a színfalak mögé vezetett. Megállt velem szembe és szorosan magához ölelt, ismét. Olyan jó újból biztonságban érezni magamat, itt nem bánthat senki sem. Harry mellett senki sem bánthat.
  - Mindent sajnálok, nem akartalak megbántani... én...-de nem vártam meg, hogy befejezze.
  - Én is sajnálom, hogy nem hallgattalak meg téged.-sütöttem le a szemeimet.
  - Az nem számít, most viszont szeretném ha meghallgatnál. Nem fogok semmit sem eltitkolni, mindent elmondok neked.-keseredett el.
  - De mi lesz a koncerttel?
  - Az megvár minket.-sóhajtottam egyet.
  - Hallgatlak.-őszintén be kell vallanom, hogy félek attól ami rám vár, nem tudom, hogy miért tette, de most megtudom és félek a válaszától.
  - Tudnod kell, hogy semmit sem önszántamból tettem. Amikor azt mondtam neked, hogy megyek és iszom valamit úgy is tettem, majd a semmiből megjelent Taylor, összevesztünk... én téged kerestelek a tömegben, mert nem akartam, hogy észrevegyél minket... addig ő pedig partidrogot rakott az italomba, amit én megittam. Majd mikor indulni akartam rosszul lettem és beültem egy taxiba valaki beszállt mellém, nem tudtam, hogy ki lehet az, de nem is érdekelt. Az a személy feljött velem egészen a szobáig, én pedig ledőltem az ágyra és innen minden kiesett.... Tudom, hogy haragszol rám és én is magamra, de nem fogok hazudni, igen lefeküdtem Taylorral aznap este, de én nem is tudtam róla. Tudom, hogy ez nem mentség, de nagyon sajnálom... A fiúkkal kiszedtük belőle mindent és bevallotta, hogy tett valamit az italomba, aztán pedig eltűnt és azóta nem is láttuk.-fejezte be, megdöbbentem. Taylor, hogy lehet egy ilyen... nem akarok csúnyán beszélni, így inkább nem mondom ki. Láttam Harryn, hogy a válaszom várja, de nekem még kell pár perc meddig összeszedem magam.
  - Én...én nem tudom mit mondjak erre... nekem ez túl sok, de nem értem, hogy miért tette ezt Taylor?
  - Látta, hogy veled boldog vagyok és nem foglalkozok vele, gondolom ez idegesítette fel és így akart rajtam bosszút állni, hogy téged elvesz tőlem.... de ez nem sikerült neki, de abban biztos vagyok, hogy nem fogja feladni...
  - Hogy tudtál vele járni? Undok egy csaj.-jelentettem ki.
  - Hülye voltam.-nevetett.
  - Az. De te az én hülyém vagy.-közelebb mentem hozzá és kapott tőlem egy szájrapuszit, amiből hála neki csók lett. de csöppet sem bántam, hiszen már annyira de annyira hiányzót ez.-Szeretlek.-suttogtam.
  - Én is szeretlek, mindennél jobban.-motyogta két csók között, amibe én sikeresen is belemosolyogtam.
  A fiúk visszamentek a színpadra és láttam rajtuk, hogy sokkal jobban élvezik az egészet és Hazza is sokkal boldogabb, ami engem is boldoggá tett. Az utolsó számuk következett, de mielőtt elkezdtek volna énekelni Louis felállt és kijött a színpad közepére.
  - Azt szeretnénk kérni, hogy jöjjön fel a színpadra az az öt gyönyörű lány akik a mi barátnőink.-Louis El kezéért nyúl, majd a többiek is odajöttek, mind a színpadon voltunk.
  Harry az ölébe húzott. A többiek is kényelembe helyezték magukat, majd elindult a szám, ami nem volt más mint a More Than This. Imádom ezt a számukat, teli van érzésekkel. Egyszer csak azon kaptuk magunkat a lányokkal, hogy mi is velük énekeljük a számot. Basszus én az egész világ előtt énekeltem. Na mindegy ezen már nem tudunk változtatni.
  A koncertnek vége lett. Ujjongva jöttünk le a színpadról, én egyből Harry nyakába ugrottam, aki körbepörgetett a levegőben. Majd összekulcsolta az ujjainkat és elindultunk a buliba. Ami remélem nem úgy fog végződni mint a multkori, rajta fogom én tartani a szememet az biztos.
  Jó hangulat volt, mindenki táncolt és persze ivott is, de amint én láttam Harry visszafogta magát, ahogy én is. De a többiek na róluk inkább ne is beszéljünk. Harryvel végigtáncoltunk öt számot, majd visszamentünk az asztalhoz, egyszerre értünk oda Liamekkel.
  - Hogy létezik, hogy nem vagytok tök részegek?-röhögött Liam.
  - Szabadságot vettünk ki.-nevetett Harry.-Én csak azért nem iszok mert nem akarom még egyszer megbántani a mellettem ülő csodaszép lányt.
  - Én pedig mert rajta kell tartsam a szemem.
  - Furák vagytok, de egyben aranyosak is.-mosolygott Dani.-Téged pedig még sosem láttalak ilyennek, mi volt ez a koncerten?-nézett Hazzra.
  - Hát, Dani az emberek változnak, én is azt teszem. Amit láttál az pedig egy bocsánatkérés volt.-erre én egy puszit nyomtam az arcára.
  - Örülünk, hogy végre minden a régi közöttetek.-mosolyogtak ránk.
  - Mi is.
  - Maradunk még?-kérdezte Harry.
  - Szerintem menjünk.
  - Akkor már van pár ötletem a folytatáshoz.-nevetett.
  - Az nekem is van.-erre perverz mosoly jelent meg az arcán.
  - Csak nyugi gyerekek. Most pedig húzzatok, mert nem vagyunk kíváncsiak a nyálcserétekre.
  - Megyünk, megyünk már. Sziasztok!
  - Sziasztok.
  Kiléptünk a szórakozóhelyről és egyenesen egy taxiba szálltunk, ami a szálloda előtt tett ki. Lehet, hogy mégsem volt jó ötlet hazajönni, mindenhol riporterek, fotósok, gondolom megtudták, hogy mi volt a koncerten. Szuper, most akkor tuti, hogy nem jutunk be élve. A taxiban ültünk, majd Harry felhívott valakit, pár perc múlva egy hatalmas ember jelent meg előttünk. Gondolom ő lehet a biztonsági őr, kiszálltunk, Harry szorosan magához húzott és nagy nehezen, de sikerült bejutnunk a szállodába.
  Hazz azt mondta, hogy megy és lezuhanyozik, utána pedig majd megyek én is amíg ő csinál nekem vacsorát. Hát oké, én beleegyezek mivel istenien főz. Levettem magamról a ruhát és belebújtam Harry egyik pólójába. Leültem az ágyra és az ölembe vettem a gépet. Felnéztem a Twitter-re. Tejóég! Már minden velünk van tele, ez hihetetlen.



                                             Harry Styles visszahódította Zoey Malikor?                                                                         

"A színpadon"
  Harryt még sosem láttuk ilyennek, mintha nem is önmaga lenne. Életében nem küzdött még egyetlen egy lányért sem, de Zoey úgy látszik megváltoztatta a nőcsábászt. Ám azt még mindig nem tudjuk pontosan, hogy mi is történt Taylorral, de egyszer csak ki fog derülni.
  A mai koncerten Harry egy romantikus gesztussal próbálta visszahódítani a barátnőjét. A színpadon kért tőle bocsánatot, az egész Világ előtt. Percek teletek el, de a lány még mindig nem tett semmit, de végül felment a színpadra és valamit súgott neki, de nem lehet tudni, hogy mit. Szerintünk azt, hogy megbocsájt, mivel ezek után Harry megölelte.
  A koncert hatalmas siker volt. A brit fiúk az utolsó számuknál felhívták barátnőiket is a színpadra és úgy énekelték a " More Than Thist", amibe a lányok is bekapcsolódtak. Mindegyiküknek remek hangjuk van, akár még énekesek is lehetnének...
  Pár perccel ezelőtt Harry és Zoey együtt lépet ki az egyik szórakozóhelyről kézenfogva. Így már biztosak a hírek, újra együtt vannak. Csak abban tudunk reménykedni, hogy Harry tanult a hibáiból és többet nem csalja meg a barátnőjét.

  Végig mosolyogtam miközben olvastam a cikket. Végre valami jót is írnak, nem csak azt, hogy én az egyik sarokban szenvedek Harry pedig a másikban. Mondjuk az is igaz volt, de most már nem, mert nem szenvedünk, imét boldogok vagyunk együtt. Harry jött ki a fürdőből. Én pedig elidőztem egy kicsit rajta, mivel jó pár napja nem láttam, csak boxerben és nagyon tetszett a látvány.
  - Tetszik a pólód.-mosolygott, mire én egy picit elpirultam mert rájöttem, hogy én még mindig őt bámulom.
  - Nekem is, talán vissza sem adom.-nevettem.
  - Valahogy csak visszaszerzem.
  Evvel felálltam, de úgy hagytam a gépet, hogy ő is olvassa el. Egy gyors puszit nyomtam a szájára, majd beviharoztam a fürdőbe. Persze most nem felejtettem kint az alsóneműt, így nyugodtan fürödhetek. Gyorsan végeztem is vele, felvettem Hazza pólóját, a hajam összekötöttem, majd kiléptem. Harry az ágyon ült és mosolygott, épp a cikket olvasta.
  - Tetszik?-kérdeztem tőle, mire ő ugrott egyet én meg jól kinevettem.- Óóó, nem azt akarod mondani, hogy megijesztettelek?-ültem le mellé és bújtam hozzá.
  - Nem. És igen ez már sokkal jobban tetszik, mint az elmúlt pár napiak.
  - Nekem is. lefekszünk?
  - Igenis, hercegnőm.
  - Mi? Már nem kicsi lány vagyok?-kérdeztem mosolyogva.
  - Nem, mert te az én hercegnőm vagy.-húzott maga mellé az ágyba.
  A fejem a mellkasára helyeztem, ő pedig átölelt és a hajamba puszilt. Újra így el sem hiszem, hogy visszakaptam és remélem többet nem fogom elveszíteni, mert azt nem élném túl.
  - Ugye tudod, hogy holnap van a TCA?-kérdezte.
  - Igen.-mosolyogtam.
  - És tudod, a fiúkkal úgy döntöttünk, hogy a lányok is jönnek velünk, vagyis te is jössz. Benne vagy?
  - Nem szeretem az ilyen helyeket, de igen benne vagyok mert te is ott leszel és érted elmegyek.-pusziltam meg.
  Egy ideig még néztük egymást, majd mind a ketten álomba merültünk.
  Reggel arra ébredtem végre újból, hogy valaki puszilgat, olyan jó érzés volt. A szemem csukva volt de mosolyogni kezdtem és ettől egyből rájött, hogy fent vagyok így megcsókolt. Puha ajaki az enyémhez értek, ki ne szeretne minden egyes nap ilyen reggeleket? Szerintem mindenki ilyet akarna, csak nem mindenkinek jön össze, de valamikor majd nekik is sikerülni fog.
  A nap gyorsan eltelt. Ettünk, majd lementünk a medencéhez és hülyéskedtünk.  A fiúk nyakába ültünk és úgy próbáltunk egymást leverni. De mivel Harry erősen fogott én nem estem le. Elel maradtunk, én vagy ő na ki lesz a győztes? Hát persze, hogy én győztem.
  A TCA-ig már csak 3 óra van és nekem készülnöm kell, még azt sem tudom, hogy mibe menjek, de nem fogok kiöltözni az biztos. Lezuhanyoztam, most hajat is mostam. Megszárítottam és fehérneműben álltam a szekrény előtt és próbáltam dönteni, hogy mit is vegyek fel.
  Egy halványrózsaszín pántnélküli miniruhát választottam. Nem túl kihívó, de mégis gyönyörű, vagyis nekem nagyon tetszik. Hozzá egy fekete magassarkút és pár kiegészítőt. A hajam begöndörítettem, a sminket hagytam utójára. A szemem egy kicsit kiemeltem, barna szemfesték,szemceruza és szempillaspirál, majd a számra egy kis szájfény. Mire kész lettem már alig maradt 15 perc az indulásig. Harry lépett be az ajtón én jó alaposan végigmért.
  - Hűha. nagyon csinos itt valaki.-ölelt meg.
  - Köszönöm. De te sem panaszkodhatsz.
  - Látom már nem vagy az a kis visszahúzódó kislány, és ez tetszik.-vigyorgott.
  - Nem már nem vagyok, de különben sosem voltam az.
  Közelebb jött és megcsókolt... pár percig faltuk egymást, majd kopogtak.
   - Gyerekek...úúú bocsi megzavartam valamit?
  - Igen.-vágta rá Harry.
  - Nem Louis nem zavartál meg semmit.-mosolyogtam rá.
  - Oké, furák vagytok, de indulunk úgyhogy nyomás.
  Kiléptünk a szállodából, sok fotós riporter vett körül minket. Nagy nehezen eljutottunk a limóig. Nem késtünk, fogalmam sincs, hogy hogy is sikerült de nem késtünk el. Mikor kiszálltunk, millió emberrel találtam magam szembe, sosem szerettem a középpontban lenni, de mégis úgy éreztem, hogy mindenki engem figyel. Harry észrevette, hogy izgulok így megszorította a kezemet. Egy picit megnyugodtam. A fiúk csináltak pár fotót, utána pedig velünk is. Én ellenkeztem, de Harryt nem lehetett róla lebeszélni, hát oké akkor holnap is a címlapon leszünk. Bementünk a harmadik sorban volt a helyünk Harry, én, Lou, El, Zayn, Pezz, Niall, Nia, Liam és végül Dani. Csak mi lányok ültünk le, mivel a fiúk kezdenek. Már nagyon várom, hiszen ez az új számuk és itt énekelik először élőbe. El is indult a zene, majd a fiúk bukkantak elő.
  Mindenki végig énekelte a számot, ahogy mi is. Nagy volt a buli. A fiúk a nagy taps után lejöttek a színpadról majd leültek mellénk. Itt kezdetét vette az unalom, nem nagyon figyeltük az előadást, inkább magunkkal voltunk elfoglalva, de hát most békültünk ki ennyi jár nekünk. Nem? Hát de. Majd ismét a színpadra mentek mivel át kellett vegyék a díjukat. Négy díjat is kaptak:
  • Legjobb együttes
  • Kedvenc dal-együttes: Live While We're Young
  • Kedvenc dal-szerelmes: Littel Things
  • Kedvenc nyári turné: Take me home tour
  Ezek után még sok mindenki kapott díjat, ám eljött az a pillanat, amit sosem gondoltam volna, nem elég, hogy a banda kapott 4 díjat, de még Harry is kapott kettőt, az egyik a Legszexibb férfi, a másik pedig Legszebb férfi mosoly. Büszke vagyok rá, de azért féltékeny is, hiszen ez azt jelenti, hogy rajtam kivűl még sok más lány is odavan érte... na de ezzel nem fogok törődni ugyanis ő azt mondta, hogy neki csak én kellek és én el is hiszem.
  A TCA úgy négy órás volt, de még nem mehettünk haza, mert a fiúk autogramot és fényképeket osztogatnak. Addig mi dumáltunk a lányokkal. Megismerkedtem Selenával, aki nagyon kedves vagyis első benyomásom az volt róla, meg Lucyvel aki műsorvezető volt. Vele elég jóbba lettünk, ki tudja lehet még barátok is lehetünk, de ez majd kiderűl. Aztán pedig egy olyan arc termett előttem, amitől irtó dühös lettem, soha többé nem akartam látni errefel most itt van és egyenesen felénk tart. Csodás. Ez holnap vagy még ma éjjel tuti, hogy mindenhol fent lesz...........